Toklász, a nyári veszélyforrás.

Toklász, a nyárral érkező másik veszélyforrás.

Ez a növényi rész, felépítéséből adódóan, ha valahova bekerül, onnan már csak egy irányba tud haladni, mert a rajta lévő szálak megakadályozzák a visszafele történő mozgásban. Hegyes végének köszönhetően a kutya bőrén is át tud furakodni, illetve bármely testnyílásába könnyen bejut.

Leggyakrabban a kutyák fülében fordul elő.

A legveszélyeztetettebbek a lógófülű fajták. A hallójáratba került növény irritálja az állatot, aki erre heves fülrázással reagál, ami tovább segíti a toklász beljebb jutását. Ha nem sikerül azonnal eltávolítani, igen rövid idő alatt hallójárat gyulladást okoz. Ezt, a folyamat előrehaladtával, a fülrázás mellett, ferde fejtartás és bűzös fülváladékozás jelzi. A másik leggyakoribb előfordulási helye a lábujjak köze. Itt, a vékony bőrön átfúródva, a szövetek között egyre feljebb furakszik. Eleinte csak egy kis duzzanat látszik, amit az állat hevesen nyal. Később gennyes tályog alakul ki, ami nem akar begyógyulni (a közepén esetleg egy kis luk formájában látható is a bemeneti nyílás), majd az állat sántítani kezd. Minél később jut az állat megfelelő ellátáshoz, annál több ideje van a növénynek egyre beljebb furakodni, ezzel egyre nehezebbé téve a megtalálását. Bekerülhet a toklász az állatok szemébe is, a szemhéjak alá, ahol gennyes kötőhártya-gyulladást okoz. Az állatok eleinte dörzsölik a szemüket, hunyorognak a kellemetlen érzés, és a fájdalom miatt. Később gennyes szemváladékozás is társul hozzá. Ha már hosszabb ideje a szemben van, a szaruhártyát is sérti.  A kutya szaglászás során az orrán keresztül is felszippanthatja a toklászt. Ilyenkor heves prüszkölés jelentkezik, melyhez kezdetben vízszerű, esetleg véres, majd gennyes orrváladékozás társul. Ezeken kívül befúródhat a szuka kutyák hüvelyébe, kan kutyák tasakjába, ahonnan az eltávolításuk szintén nem könnyű feladat.

Mit tehetünk a megelőzésért?

Ha megoldható, kerüljük el nagy ívben a toklászos területeket, illetve saját területünkről gyomláljuk ki ezt az oly sok kellemetlenséget okozó növényt! Ha ez nem megoldható, minden séta után, illetve a kertben lévő kutyákat minden nap, jó alaposan nézzük át! Hosszú szőrű kutyáknál nyírassuk ki a szőrt az ujjak-, és a talppárnák közül, valamint a fülek belső felületéről! Ha már megtörtént a baj (vagy legalábbis gyanús tüneteket észlelünk), azonnal forduljunk állatorvoshoz, mert minél kevesebb ideje van a növénynek befelé furakodni, annál könnyebb eltávolítani! Nem utolsó sorban pedig megelőzhetjük a nagyobb problémák (hallójárat gyulladás, szaruhártya sérülés) kialakulását! Hosszú fülű kutyáknál próbálkozhatunk sétához a fülek harisnyával történő fejhez rögzítéséhez is, bár ezt az állatok általában nehezen viselik.